14. Chapter ~ Takarítás, hazugság, beszélgetés

Halihó!
Meghoztam az új részt, amit öszíntén szólva ennél unalmasabbra tuti nem írhattam volna. Mindegy, a következő azért izgalmasabb lesz :) De az se valami hú, de nagyon. Kellenek ilyen átmeneti részek. :)
/Tudom, hogy borzalmas a cím, egyszerűen nem tudtam neki mit adni xd/
Visszajelzéseket kérhetnék?

Korán keltem. Egyszerűen nem bírtam aludni, így aztán már hajnalok hajnalán - a reggel 9 nekem az - kukorékoltam. A srácok még aludtak. Harry reggelre eltűnt a kanapéról. Hatalmas rumli volt a lakásukban, így aztán, úgy döntöttem amíg fel nem ébrednek, én takarítok. Legalább ezzel valamennyire meghálálhattom, hogy kifizették az óvadékot és szállást adtak.
De ma már nem lóghatok a nyakukon. Még este elalvás előtt azt találtam ki, hogy odaköltözöm Kathrine-hez. Egy dologtól tartottam...
Féltem, hogy majd felhívja Margaretet, és elpapolja, hogy milyen a jó gyám. Szerencsére ez ellen is van egy tervem.
Gondolkodásom közben összehajtogattam a takarót, amit este Harryre raktam. Összeszedtem a pizzásdobozokat a konyhában és kidobtam, a használt szalvétákkal együtt. Ezekután elővettem a mobilom és Kathrinet tárcsáztam.
- Szia kedvesem - köszönt bele kedvesen. Hangján hallotam, hogy mosolyog.
- Szia - köszöntem neki - Kathrine néhány napra odamehetnék hozzád? Margaret elutazott, Simonnak is sok dolga van, nem igazán szeretnék egyedül lenni abba a hatalmas házba. - motyogtam.
- Persze. Gyere csak. Mikor jössz?
- Hát... úgy 2-3 óra múlva? - kérdeztem bizonytalanul.
- Rendben. Várlak, kincsem. De, hogy fogsz eljutni vidékre? Simon elhoz? - kérdezte.
- Majd taxival. - bólintottam, és örvendeztem, hogy Margarettől kapok zsebpénzt, amit rendszerint a telefonom tokjába tartok. - Simon eléggé elfoglalt - mondtam, és igazság szerint nem is hazudtam. Simon tényleg elfoglalt. Általában.
- Rendben - motyogta Kathrine - Akkor várlak, kicsim - búcsúzott el, majd letette a telefont.
Imádom Kathrinet. Olyan jó, hogy mindig mellettem áll. Bármikor számíthatok rá.
Tudtam, hogy nem hazudhattok neki. Tudom, hogy nem pár napra megyek hozzá. Mellette leszek talán életem végéig, mivel Simon nem akar látni, Harryékre meg nem szívesen támaszkodom. Vagyis, hát, így is annyi mindenbe segítettek, nem akarom őket jobban terhelni a gondjaimmal.
A házukat túrtam fel porszivó vagy seprű után. Végül csak egy kisebb, szétcincált seprűt találtam, úgyhogy dúdolászva és táncolva sepregettem.
- Tütütürütü - dúdolgattam, mikor Harry hangját hallottam meg.
- Hát te mit csinálsz? - nézett rám kérdőn.
- Hát... én... csak - túrtam idegesen a hajamba - szóval én csak sepregetek. - hebegtem.
- Minek? - nézett furán.
- Hogy megháláljam, hogy itt aludhattam és, hogy kifizetéttek az óvadékot - mutogattam összevissza minek hatására kiesett a kezemből a seprű. Gyorsan leguggoltam érte, és felvettem. A másik kezemmel a fülem mögé tűrtem a hajam.
Harry nevetve jött közelebb, majd félkézzel átölelt.
- Nincs miért hálálkodnod, Ro. Szeretünk, ez természetes. - mosolygott rám - Ha valaki segít, azt nem kell kifizetned - emelte fel a fejem az állámnál fogva. Halványan elmosolyodtam. - Na, tedd le a seprűt, nem vagy te boszorkány - dobta el a seprűt mosolyogva - és öltözz fel!
- De hát fel vagyok - néztem rá értetlenül.
- Mármint amiben kitudsz jönni az utcára. Csak mert van egy olyan sejtésem, hogy nem akarsz a boxeremben és a pólómban kávézni - nevette el magát, én pedig éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. Aprót bólintottam és a vendégszoba fürdőjébe mentem. Tegnap este még kimostam a börtönbűzös ruháim, ami mostanra meg is száradtak, szerencsére.
Gyorsan belebújtam, majd mosolyogva jöttem le Harryhez. Aki a cipőjét húzta. Én is felhúztam a flipflopom. Harry mosolyogva nézett rám.
- Mehetünk?
- Persze - bólintottam. Harry kitárta előttem a bejárati ajtót. Lerohantam a lépcsőn, Harry szorosan utánam sétált le. Kinyitotta a garázst.
- Mégis itt van a kocsid? - ráncoltam a szemöldököm.
- Este, mikor felébredtem, mert nem bírtam aludni, elmentem érte. - vonta meg a vállát, és kinyitotta a kocsit. Értetlenül bámultam rá.
- De minek?
- Hogy most elmehessünk Starbucksba - mosolygott, majd kinyitotta az ajtót - Beszállsz?
- Jaa, persze - motyogtam alig hallhatóan. Beszálltam az anyósülésre, és szigorúan előre bámultam.
- Az őv - sóhajtotta, majd átnyúlt a vállamon és bekötött.
- Kösz - motyogtam úgy, hogy ne hallja. Fogalmam nem volt arról, hogy most mit mondjak - Pontosan miért is megyünk a Sta... - gondolkoztam. Nem jut eszembe a neve. Stubracks? Stabrucks? Starbugs? Áá, nem tudom - Fingom nincs mi a neve - ráztam a fejem - Szóval miért megyünk oda ahova megyünk? - Harry nevetett.
- Kávézni - mosolygott.
- De miért megyünk kávézni? - kötekedtem tovább.
- Mert szomjas vagyok.
- Az addig oké, de van otthon is kávé.
- Lehet, de akarok veled négyszemközt beszélni - sóhajtott. Na, most kibújt a szög a zsákból.
- Miről? - ráncoltam a homlokom. Harry sóhajtva - egy pillanatra - felemelte fejét és a plafont kémlelte.
- Miért törted be azokat  az ablakokat? - kérdezte meg végül egyenesen.
- Dühös voltam. Kiderűlt, hogy a bíró a családtagom, aki a barátaimat hatalmas pénzbírsággal fenyegeti, de ők meg nem tudják kifizetni. Tisztára begurultam, és megmondtam nekik, hogy betöröm az ablakait cserébe. Mellesleg anyámra ia haragudtam amiért elhagyott, ezért emiatt IS - emeltem ki az is-t.
- Most legalább tudom, hogy téged jobb nem felhúzni - nevetett. Jól esett, hogy ilyen könnyen kezelte. Enyhén szólva féltem, hogy durván fog reagálni.
- Harry, szinte farkasok neveltek - néztem rá komolyan aztán elnevettem magam.
- Amúgy milyenek ezek a "barátok"? - engedte el a kormányt arra a fél másodpercre amíg macskakaparásokat rajzolt a levegőbe.
- Alexékre gondolsz?
- Ó, hogy fiú barátok? - kérdezte gúnyosan vigyorogva. Most miért ilyen? Na, jó,  Harryn egyszerűen nem lehet kiigazodni.
- Igen. Alex, Tom és Rich.
- Három? Azt hittem többen lesznek - vonta meg a vállát - És ez az Alex - fintorogva mondta ki a nevét - ő ki? Milyen? Hány éves? - szegezte nekem a kérdéseket.
- Alex... Szóval ők tanítottak meg focizni, így a ki kérdésre talán úgy válaszolnék, hogy a focitanárom - nevettem el magam - Amúgy 2 évvel idősebbek nálam. Amint találnak valami lakásra pénzt, elhúzzák a csíkot az Árvaházból. Vagyis valami ilyesmit terveznek, azt hiszem. - meséltem neki mosolyogva. - A milyen kérdésedre meg nem tudom, hogy válaszoljak. Fekete, göndör hajú. Vékony. Ennyi. Ha a kinézetére céloztál - vontam meg a vállam.
- Ellopta a hajam! - kiáltott fel a hajához kapva.
- Hát te hülye vagy - ráztam meg a fejem nevetve. A következő pillanatban Harry leparkolt az egyik parkolóhelyre. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a Starbucksba.