11.Chapter ~ Letartóztatva

Harry a bejárati ajtónál ült a telefonját nyomogatva, mikor hazaértünk. Azonnal odamentem hozzá és szorosan megöleltem. De hamar elengedtem. Nem szabad ezt tennem. Nem akarom, hogy rájöjjön, hogy tetszik nekem. Mert, hogy azt hiszem, tetszik. De áhhh... Nem tudom. Nem tudom, mit érzek! És ez kikészít!
Kellett neki arcon puszilnia! Meg Simonnak megszólalnia! Elég Aurora! Harry csak egy barát! Csak egy barátként gondolhatsz rá!
- Mi a baj? Ideges vagy. - állapította meg Harry. Gyorsan kikellett valamit találnom. Tényleg ideges voltam. Zavar, hogy tetszik nekem. Nem akarom, hogy tetszen, már ha ez az érzés az. Mert már ebben sem vagyok teljesen biztos.
- Csak felzaklatott az Árvaház - sóhajtottam, és a vállára raktam a fejem.
TE JÓ ÉG! AURORA, MIT CSINÁLSZ????
Harry a balkezét a fejemre rakta. Gyorsan elvettem a fejem. Egy biztos: én megőrültem. Teljesen. Tiszta hülye vagyok. Harry zavartan nézett a szemembe. Úgy láttam próbált rájönni mi volt ez.
- Miért jöttél? - szólaltam meg hirtelen.
- Este a srácokkal bulizni megyünk. Van kedved jönni? - vigyorgott.
- Ó, naná. Imádok táncolni. - vigyorogtam. Nagyon szeretek táncolni, ha jó kedvem van mindig táncolok. Olyan felszabadító érzés.
- Jól van, akkor 6-ra érted jövünk, oké? -  mosolyodott el, és menni készült.
- Már mész is? - kérdeztem szomorúsággal a hangomban.
- Maradjak? - vigyorodott el. Én pedig hevesen bólogatni kezdtem, mire ő egy kicsit felnevetett.
- Min nevetsz? - húztam fel a szemöldököm.
- Semmin, semmin - legyintett, majd a szobámba telepedtünk le.
***
- Na, és Harry - kezdtem bele, miközben a szekrényem lestem, ruhát keresve a bulira - ez a buli ilyen puccos lesz? Vagy húzzhatok farmert? - fordultam felé. Az ablak alatti kisebb kanapén ücsörgött a laptopommal a kezében.
- Jöhetsz farmerban - nevette el magát, majd a szeme újra a laptopra terelődött.
- Ez az! - örvendeztem. Kivettem egy sötétkék farmert és egy rózsaszín-fehér pöttyös, derék pólót választottam hozzá. - Ebben megfelelő leszek? - raktam magamhoz a két ruhadarabot.
- Aha - bólintott.
- Akkor átöltözzöm - csuktam be a szekrényem ajtaját.
- Ilyen korán? Még csak 4 óra - nézte az órát.
- Ez igaz. - motyogtam, és Harry mellé ültem. Az ajtómon kopogtak. - Bújj be - mondtam kicsit hangosabban, hogy az ajtó másik felén álló emberke - aki bizonyára Simon - meghallja.
- Aurora, nekem elkell mennem itthonról. Csak késő este érek haza. Nem mehetsz sehová.
- De, elmegyek - mosolyodtam el gúnyosan, keltem fel. Nem tilthatja meg, hogy elmenjek bárhova is! - Harryékkel - mutattam a hátam mögé - bulizni megyünk.
- Nem, Aurora! Nem mész el olyan későn sehova. Főleg nem pubba. - kiabált. Most mért lett ilyen ideges? Egyeltalán mért nem enged el?
- Mert? - húztam fel a szemöldököm, karba tett kézzel.
- Simon...Simon... - futott elé Harry. Engem ezáltal eltakarva - Vigyázzunk rá, ígérem. Csak ki akar kapcsolódni. Legkésőbb 11-re itt vagyunk, oké? Naaa, kérlek - könyörgött neki.
- Nem - jelentette ki.
- Simon... - próbálkozott megint.
- Még mindig nem.
- Hozzok neked olyan finom csokit - mosolygott Harry.
- Legkésőbb 10-re itthon van. - egyezett bele Simon, majd kiment a szobámból. Vigyorogva néztem Harryre.
- Mi az a csoki? Kell nekem - nevettem.
- Titok - vigyorodott el.
- Ne már. Tudnom kell. Ráakarom venni Simont, hogy húzzon fel magassarkút. - nevettem. Harry elnevette magát. Aranyosan nevetett. Édes a nevetése. AURORA!
- Egyszer Louisnak sikerült rávennie - magyarázta, de alig tudtam valamit kivenni a nevetéséből.
- Gondolom milyen szexi lehetett - nevettem.
- El nem tudod képzelni - nevetett. - Eddig az volt Lou legnagyobb alakítása. 3 napig könyörgött neki - emlékezett vissza nevetve.
- Eszünk valamit? - kérdeztem, pár perc kuncogás után. Harry bólintott, így aztán a konyhába mentünk. Ahol összedobtam egy-egy tonhalas szendvicset.
- Na? Finom? - kérdeztem Harryt, mikor beleharapott a kenyérbe. Ő hevesen bólogatni kezdett.
- Rohadt jó - harapott bele mégegyszer.
- Azt mondod? - kérdeztem bizonytalanul, aztán én is neki álltam enni.
- Azt - bólintott nevetve - Mit raktál rá a tonhalon kivűl? Van egy kis savanykás íze - mosolyodott el.
- Citromlevet. Én így jobban szerettem.
- Sokkal jobb így. - mosolygott. Miután megettük visszamentünk a szobámba, és átöltöztem. Felhúztam a kikészitett ruhám és átfésűltem hajam. Épp, hogy felöltöztem, csöngettek. Harry ment volna ajtót nyitni, de rászóltam.
- Majd én - vágtam be elé, és a bejárati ajtóhoz rohantam. 3 kigyúrt pasas állt előttem.
- Maga Aurora Cowell? - szólt a középső. Neki is "Jó Napot!".
Egy papírt fogott a kezében.
- Igen - bólintottam nagyot nyelve. Féltem. Nem tudom pontosan mitől, de furcsa volt, hogy 3 izmos idegen az ajtónk előtt áll, és még a nevem is tudják. Egyeltalán honnán tudják, hogy hol lakom?
- Magát letartóztatjuk...