13. Chapter ~ Szabadság!

Sziasztok! Nagy nehézségek után itt virulok a következő résszel. Remélem tetszeni fog! Várom a visszajelzéseket! :D A rendőrök a karomra nyomták a bilincset. Érdes és durva kezük volt. Fájt ahogy próbálták rám rakni. A hátam mögül Harry kiabálását hallottam meg, amire felkaptam a fejem.
- Ne! - kiabálta. Nem értettem, hogy pontosan mi folyik, minden olyan gyors volt. De aztán a bíró mindent világossá tett.
- Ki lett fizetve az óvadék. Elengedjük Cowell kisasszonyt. – motyogta a bíró a rendőröknek miközben felénk sétáltak. Pár lépés után megálltak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Belül tomboltam SZABAD VAGYOK!
- Hallották. Vegyék le rólam a bilincset. - mondtam gúnyosan, és a rendőrök orra alá nyomtam a bilincset. Levették rólam, én pedig Harry nyakába ugrottam, megöleltem majd a fiúkat is.
- Fogalmam nincs kifizette ki, de borzalmasan köszönöm neki - vigyorogtam. - Nagy ölelés! - kiabáltam mire mind az öten egymásnak estünk.

***

- Van egy kis probléma. - toltam előre a seggem a hátsó ülésről, hogy hallják mit mondok az üvöltő zene mellett. A rádiót bömböltették. - Mesélj - nézett rám Liam az anyósülésről. - Nincs otthonom. - mondtam teljesen higgadtan. Harry rám nézett. - Ezt, hogy érted? - húzta fel fél szemöldökét. - HARRY ELŐRENÉZ! - kiabálta Liam, és a kormányért kapott. Erőteljesen balra húzta. Niallnek dőltem, Zayn pedig nekem. Harry hirtelen előre fordult és a kormányért nyúlt. - Az utat nézd, barom! - kiabált Zayn. Harry erősen markolta a kormányt. - Már a másik sávon voltunk - rázta a fejét Liam. Én pedig mély levegőket vettem. Egy csomó dolog történt egyszerre. Fel se fogtam mi történik. - Oké. - sóhajtott Harry - Szóval mi az, hogy nincs otthonod? - kérdezte, de szigorúan előre nézett. - Simon azt mondta nem akar többé látni, vagyis kidobott. Így is sokat tetettek értem, de kellene egy szállás. Vagyis jó lenne, ha tudnátok adni valami fekhelyet, amíg ki nem találok valamit. - Jaj, csajszi, ez természetes - lökte meg a vállam, mosolyogva Niall. - Alhatsz a közös lakásunkon. - Vagy akár nálam is. - szólalt meg hirtelen Liam - Jó nekem az a lakás - mosolyodtam el kedvességén - De aranyos tőled - vigyorogtam - Akkor most oda vigyünk? - mosolygott Harry - Aha, légyszi - vontam meg a vállam. Harry gyorsított. - Ne maradjuk ott veled? - mosolygott rám Niall. - Nem hiányzik, hogy valami hülyeséget csinálj. - Nincs szükségem bébiszittere, de jó lenne ha maradnátok. - mosolyogtam rájuk. - Akkor csak Niall meg Harry marad, mert én megyek Daniellehez, Zayn meg gondolom Perriehez. - Így van - bólintott vigyorogva Zayn. - Ki az a Danielle? Milyen Perrie? - lemaradtam. Kik lehetnek ezek lányok? Mért nem tudok róluk? - Dani, Liam barátnője, Perrie pedig Zayn-é - motyogta Harry. - Értem - bólintottam. Csend következett. Csak a bömbölő rádiót és a motorzúgását lehetett hallani - Majd találkozhatok velük? - néztem Liamra és Zaynre félve. Megakartam ismerni a lányokat. Hátha szimpatizálok velük és lehetnek lánybarátnőim. Jó lenne ha a sors megajándékozna egy kis boldogsággal is... Gondolatmenetem - vagy nevezzük inkább "alkudásom az életemmel"-nek - Liam szakította meg. - Oké. Majd megkérdem Danit. - vigyorodott el. - Akár most is jöhetnél, csak más terveink vannak - dőlt hátra az ülésen vigyorogva. - Ez az a dolog amire nem voltunk kiváncsiak - ráztam a fejem - Néha olyan undorítóak tudtok lenni - fintorogtam és hátradőltem. Harry hirtelen lefékezett - aminek hatására előre estem - és leállt a közöslakásuk elé. - Mi hárman kiszállunk, Zayn elviszed Liamet, aztán hempereghettek Perrievel - mondta unottan és kiszállt az autóból. - Komolyan mondom egyre undorítóbbak lesztek. - szálltam ki a hátsó ülésről, Zayn után. Zayn beült előre. Niall is kiszállt, aztán eltüntek a látóterünkből. Harry a nyakamba karolt. - Miben akarsz aludni? - mosolygott rám, míg Niall az ajtót nyitotta. Miután megbírkozott a zárral bementünk. - A pólómban. - mutattam a ruhámra. - Ne ugorjak el a cuccaidért? - Mivel, Harry? - kérdeztem kicsit gúnyosan. - Hát Zayn kocsijával... amivel most ment el - esett le neki a szitu. Az arcán nevetnem kellett. - Na - csapta össze a tenyerét a pult előtt állva - csináljunk valami vacsorát - vigyorgott majd elővette a mobilját - Haló. Kínait szeretnék rendelni. Fél óra? Szedjék össze magukat és tolják ide a hátsófelüket a kajámmal legkésőbb 20 perc alatt. Érthető voltam? - felnevettem Niall arca és beszéde láttán - Köszönöm - lágyult meg az arca majd kinyomta a telefont - Vacsora 20 perc múlva - vigyorgott elégedetten. Lepacsiztunk. - Addig letusolok. Borzalamas a börtönbűz. - ráztam a fejem a lépcsőn felfelé haladva. Útközben kigomboltam a nadrágom. Amint a vendégszobának a fürdőjébe értem ledobtam magamról. Keresztbe téve kezem, megfogtam a pólóm alját és felfelé húztam. Könnyűszerrel a nadrágomra dobtam a földre. Megszabadultam a fehérneműimtől is. Halkan dudolászva álltam be a tusolófülke alá. A melegvíz simogatóan érintette megfeszült bőröm. A meleg víz ellazított. Kissé még mindig ideges voltam a börtön miatt. Félig lecsuktak... Sőt 4 órát töltöttem fogságon. Nem lehet több húzásom. Próbáltam elterelni a figyelmem a nap borzasztó emlékéről. Ebben sokat segitett a forró víz éríntése. A hajamat kezdtem mosni. Abból is áradtak a nem épp kellemes szagok. Egy problémám volt. Nem találtam sampont. Magamra tekertem a törölközőm és kiléptem. - Áá, ez hideg - ugráltam a csempén. Az ajtóból kiabáltam a srácoknak. - Fiúk! Hol találok sampont? - A szobám fürdőjében van - kiabált Niall. Gyorsan átsuhantam a folyosó másik oldalára, beléptem Niall szobájába. Elképesztő tisztaság volt, ahhoz képest, hogy fiú. Csak néhány porszem, egy kis szemét, és beágyazatlan ágy. Amúgy maximális tisztaság. A fürdőszobájába léptem. Épp ugyanolyan tiszta volt. Hamar megtaláltam samponját, majd visszaszáguldottam a vendégszoba fürdőjébe és megmostam a hajam. Miután végeztem magamra tekertem a törölközöm, és a mosdókagylóhoz álltam a tükör elé. Az arcomat nézegettem, mikor a tükörben a mögöttem lévő széken egy fekete boxert és pólót fedeztem fel. Megfordultam és a pólóhoz sétáltam. - Srácok, nekem hoztátok ide a pólót? - kiabáltam. - Igen - válaszolta Harry. Gyorsan magamra kaptam. - Köszönöm - kiabáltam vissza. A fehérneműim és a ruháim a mosdókagylóba dobtam, és neki álltam mosni. Mosás közben meghallottam, hogy csöngetnek. Ebből azt vontam le, hogy megjött a kaja, szóval a ruháim tovább áztattam a mosdókagylóban s lerohantam a lépcsőn. - Kaja van? - vigyorogtam. - Aha - bólintott unottan Harry miközben a telefonját birizgálta - Niall már kiment érte - nézett fel rám egy pillanatra aztán tekintete újra a telefonja képernyőjére csúszott. Levágtam magam mellé, és közelebb hajoltam annyira, hogy lássam mit csinál. Valami autóversenyzős játékkal játszott. Elvigyorodtam. Harry mély levegőket vett, és a játékra figyelt. - - Megjött a kaja - kurjantott Niall, miközben behozta a kínai kaját és a pultra tette. Majd elvett három darabot és mellém ült. Az egyiket a kezembe nyomta. - Harry, leteszed a mobilt még ma? - nézett rá Niall kissé mérgesen. - Aha - mosolygott és elvette Niall kezéből a részét. *** - ENNYI VAGY! - kiabáltam Niallre, mikor elvertem Fifában. Jó, mondjuk az első kettőt ő nyerte, de ez a szememben számomra nagy dolog. Büszke voltam magamra. - Visszavágót kérek! - kiabált vissza, és újra indította a játékot. Mire negyedszerre kezdtük újra Harry hangos, mélyről jövö horkolását hallotuk meg. Szerintem egy oroszlánéhoz hasonlított, Niall viszont egyfolytában azt vágta rá, hogy "Nem inkább tigrises". Így aztán itt leálltunk. Harryre teritettem egy takarót. - Jó éjt, Hercegnő - csókolta meg a homlokom Niall, majd felment. Összeszedtem az elhajigált dobozokat, kikapcsoltam a zúgó TV-t majd én is az ágyba vetettem magam.