15. Chapter ~ Telefonbeszélgetés

Hejhóó! 

Megjött az új rész - elég nagy késéssel ennél hamarabb akartam hozni, de hát így sikerült :S

Remélem tetszeni fog :3

A következő részt igyekszem hamarabb hozni

Visszajelzéseket kérnék! ^^

- 2 tejeskávé lesz 2 cukorral és egy tejszínes - rendelt Harry.
- Elvitelre lesz? - kérdezte a férfi. A névjegykártyája szerint valami Bill.
- Igen - bólintott Harry.
- Máris - sietett el Bill. Pár perc múlva visszajött a kávékkal.
- Köszönjük - vette el a kávékat Harry, és a tartódobozzal együtt a kezembe nyomta. Engedelmesen bólintottam és gyors léptekkel Harry után mentem, mert ő már kint is volt az épületből.
- Hova sietsz ennyire? - kérdeztem, mikor utolértem. Harry egyszerűen megvonta a vállát, majd beült a kocsiba. Én is hasonlóan tettem, amint beültem, megcsörrent a telefonom. Óvatosan kivettem a zsebemből a telefonom, hogy a kávé ki ne boruljon, majd felvettem.
- Haló? - kérdeztem mosolyogva. Majd mikor meghallottam a nő hangját aki hívott elfehéredtem. Margaret volt az. Beszélt már Simonnal? Ha igen, akkor biztosan elmondta már neki, hogy mit tettem. Hogy jó pár órán keresztül a börtönben, pontosabban csak fogdában csücsültem. Mindenem remegett. Nem akartam, hogy Mag csalódjon bennem. Nem bírtam volna elviselni, ha az ő szájából, az ő hangjával hallom azokat a szavakat, amiket Simon pontosabban Mr. Cowell mondott nekem. A telefon majdnem kiesett a kezemből.
- Aurora? Itt vagy? - kérdezte. Észre se vettem, hogy beszél hozzám.
- Igen, bocsi. Mi újság? Milyen New York? - remegő hanggal kérdeztem, de válasza szerint ezt ő nem vette észre, szerencsére.
- Semmi különös. Sajnálom, hogy eddig nem hívtalak, csak egyik megbeszélésről rohanok a másikra és annyira nincs időm semmire. Még Simonnal se tudtam beszélni - egyszerre sóhajtottunk fel. Benne a bánat sóhaja csendült fel, bennem pedig a megkönnyebbülésé. Egyelőre még nem tud semmit - De veled mi van, kicsim? Jól elvagytok Simonnal? - nem tudtam, mit válaszoljak neki. A szélvédőn keresztül az utat bámultam. Észre se vettem, hogy már Harryékhez tartunk. Az agyam végig a válaszon kattogott. Pontosabban, hogy hazudjak, vagy az igazat mondjam Margaretnek. Könnyűszerrel mondhatom Margaretnek azt, amit Kathrinenek. Hazudhatok. Azt hihetné, minden rendben van köztem és Mr. Cowell között. Nyugodtan dolgozhat New Yorkban és boldogan elkönyvelhetné, hogy élete szerelme, aki a férje és a lány akinek megmentette az életét kedvelik egymást.

Óó, a naivitás. Mikor leszünk mi jóba Simonnal? Én meg Simon? Hogy kedveljük egymást? Még a legszebb álmomba se. Simon ennél jobban már nem utálhatna, én meg nem fogok térden esedezni azért, hogy bocsásson meg és, hogy kedveljen. Aki nem csíp, hát nem csíp. Mit érdekel az engem? Én meg Simon egy külön világ vagyunk és ez a két világ egyáltalán nem fér össze.
Hazudjak Margaretnek? De ha nem tőlem, akkor Simontól tudná meg, és jobb, ha tőlem tudja. Ez aféle áldás lehetett az égiektől?
- Tudod, Margaret, az van, hogy... - kerestem a szavakat, amivel elmondhatom a bűnöm - nem azt csináltam, amit mondtál - sóhajtottam. Szinte láttam az arcát. Ahogy ráncolja a homlokát, értetlenül és kérdőn néz. - Betörtem Montgomeryék ablakait. Kővel. - halkan motyogtam. Margaret nem szólt semmit így aztán fojtattam - A vénbanya, aki látott, feljelentett. Le akartak csukni, de a srá... - nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom.
- Hogy mit csináltál? - ordított a telefonba. Soha nem hallottam még ilyen dühösnek, csak mikor Simon miatt elhagytam a házukat. Rekedtes hangja volt. Mint mindig mikor kiabál. Kicsit megszeppentem. Fájt. Éreztem, hogy haragszik rám.
- Sajnálom? - motyogtam kérdőn. Nem tudom ez mennyire elég, de...
Harry bökött meg.
- Megjöttünk - tátogta. Feltartottam az ujjam, jelezve, hogy mindjárt kiszállok. Harry kivette az ölemből a kávékat. Én is kiszálltam a kocsiból.
- Kicsim, megígértem Simonnak, hogy nem lesz veled semmi gond, és 2 nap után mit hallok? Hogy börtönben ülsz? Ezt nem hiszem el. Nem akarom elhinni.
- Nem ülök a börtönben. A srácok kifizették az óvadékot - becsaptam a kocsi ajtót és a ház felé sétáltam. Viszont az ajtóban megtorpantam és leültem a lépcsőre. Hihetetlen milyen közömbösen beszéltem hozzá. Talán ezzel még jobban megbántottam pedig nem állt szándékomban. Se megbántani, se közömbösen beszélni hozzá, miközben borzasztóan szégyelltem magam.
- Nem tudom, mit mondjak. Csalódtam benned.
- Csalódtál? Hiszen mindig is ilyen voltam! Egy árva, vadóc lány! Akit soha nem akarnak megáldani az égiek! Valószínűleg nem kedvelnek. Margaret, én nem tudom milyennek ismertél meg, én mindig őszinte voltam hozzád és az igazi énemet mutattam! Mindig is ilyen voltam! Hiszen egy Árvaházban nőttem fel! Ahol megvertek. Nap, mint nap kék és lila foltok voltak a testemen, mert a nagyobbak bántottak! - hogy beszélek vele? Hiszen ő az, aki szeret ebben a pocsék világban. - Sajnálom, Margaret. - végre lehetett hallani a hangomban a megbánást és nem csak a dühöt és a közömbösséget. - Sajnálom. Én... én csak azért csináltam, mert haragudtam anyámra, hogy elhagyott és mert... Mert valamelyik rokonom, a bíró és túl nagy pénzösszeget kért a barátaimtól. Tényleg sajnálom, de én mindig ilyen voltam. Ha megdobnak kővel, visszadobom. Mert én se kaptam mást. Nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy valaki megölel, és azt mondja "Hé, én itt vagyok neked." És tőled ezt kaptam. Te azt mondtad, hogy számíthatok rád. Bármikor. És én erre mit teszek? Megbántalak. Sajnálom. Nem vagyok hálálkodós típus. Nem tudom, hogy kell azt kimutatni.
- Nem haragszom rád, Aurora! Csak zavar, hogy nem fogadtál szót. Mellesleg valamennyire értem, amit mondasz hisz sokáig én is Árvaházban voltam. - aprót bólintottam szavaira és megtöröltem a vizes arcom. Észre se vettem, de patakokban folytak a könnyeim. - Nyugodj meg, oké? Nincs semmi baj.
- Biztosan nem haragszol? - halkan kérdeztem.
- Dehogyis! Soha nem tudnék haragudni rád! Simon mit szólt? - hallottam hangjában, hogy félt a választól.
- Soha többet nem akar látni. A fiúknál aludtam az este, ma meg megyek Kathrinehez.
- Nem kell. Nyugodtan menj haza. Simon biztosan nem gondolta komolyan. Csak menj haza, oké? 
- Biztosan nem. - hevesen megráztam a fejem - Mr. Cowell azt mondta, hogy nem akar látni, és őszintén szólva én se szívesen néznék, a dühös szemeibe mikor meglát.
- De hát... - kezdett volna bele a győzködésbe, de félbe szakítottam.
- Margaret, úgy se győzöl meg. - felsóhajtott.
- Ugyan olyan makacs vagy, mint Simon. Vicces, mennyire hasonlítotok.
- Hogy mi? Hasonlítani? Mi két külön világ vagyunk.
- Mindegy. Holnap haza utazom. Szükség van rám ott.
- Hogy he? - ráncoltam a homlokom. Nem igazán bírtam felfogni szavait. Margaret holnap hazajön? Hazajön? Láthatom?
- Aludj Kathrinenél. Holnap hazamegyek, aztán elmegyek érted Kathrinehez, és valamit kitalálunk. Hol lakik Kathrine? - nem akartam leállítani. 2 ok miatt. 
Az első: szükségem van rá.
A második: nem akartam vitatkozni.
- London egyik külvárosában.
- Pontosabban? - kérdezte. Én pedig lediktáltam a pontos címet.
- Margaret, haza fognak engedni?
- Persze - hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Hát oké - kissé bizonytalan voltam vele ellentétben Ő teljesen biztos volt a dolgában.
- Akkor holnap, kincsem.
- Holnap. - tettük le a mobilt, én pedig vigyorogva beugráltam a házba.
- Na? - kérdezte Harry és Niall egyszerre.
- A bűnöm megbocsájtva, éééés - vigyorogtam.
- Éééés? - kérdezte Niall ugyanúgy elnyújtva a szócskát, ahogy azt én tettem pár másodperce.
- Holnap haza repül - szinte ugráltam örömömben. Elmosolyodtak.
- Szóval holnapig a miénk vagy - karolta át vállam Harry.
- Hát..öhmm, nem egészen. Ma már Kathrinenél alszom. Nem akarok a nyakatokon lógni.
- De hát nem lógsz a nyakunkon. - rázta meg a fejét és Harry is értetlen arckifejezéssel nézett rám.
- Srácok,  így is annyit tettettek értem. Mellesleg szívesen vagyok Kathrine-nel. Már olyan rég beszéltem vele, mármint rendesen. Köszönök mindent, de nem akarok tovább a terhetekre lenni. - halványan rájuk mosolyogtam.
- De hát nem vagy a terhünkre - motyogta Niall. Harryn pedig még mindig értetlen arckifejezés ült.
- ó, dehogynem. Tudom, hogy minden vágyatok, hogy megszabaduljatok tőlem - nevettem fel.
- Ez nem igaz - tűnt el Harry arcáról az értetlenség. Halványan mosolyogva szólalt meg.
- Ne hazudj nekem, Styles - böktem nevetve a mellkasába. - De ugye meghagytátok a kávém? - vigyorogtam.
- Aha. A pulton van - mutatt a konyhába Niall. Én pedig vigyorogva odasétáltam érte.

***

- Aurora! - jött felém Kathrine vigyorogva, amint kiszálltam Harry kocsijából. Szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen ő hozzon el, "nehogy valami baj legyen". Harry, elég makacs. Halványan rámosolyogtam Kathrinere és megöleltem. Miután elengedtük egymást odamentem Harryhez és közelebb hívtam.

14. Chapter ~ Takarítás, hazugság, beszélgetés

Halihó!
Meghoztam az új részt, amit öszíntén szólva ennél unalmasabbra tuti nem írhattam volna. Mindegy, a következő azért izgalmasabb lesz :) De az se valami hú, de nagyon. Kellenek ilyen átmeneti részek. :)
/Tudom, hogy borzalmas a cím, egyszerűen nem tudtam neki mit adni xd/
Visszajelzéseket kérhetnék?

Korán keltem. Egyszerűen nem bírtam aludni, így aztán már hajnalok hajnalán - a reggel 9 nekem az - kukorékoltam. A srácok még aludtak. Harry reggelre eltűnt a kanapéról. Hatalmas rumli volt a lakásukban, így aztán, úgy döntöttem amíg fel nem ébrednek, én takarítok. Legalább ezzel valamennyire meghálálhattom, hogy kifizették az óvadékot és szállást adtak.
De ma már nem lóghatok a nyakukon. Még este elalvás előtt azt találtam ki, hogy odaköltözöm Kathrine-hez. Egy dologtól tartottam...
Féltem, hogy majd felhívja Margaretet, és elpapolja, hogy milyen a jó gyám. Szerencsére ez ellen is van egy tervem.
Gondolkodásom közben összehajtogattam a takarót, amit este Harryre raktam. Összeszedtem a pizzásdobozokat a konyhában és kidobtam, a használt szalvétákkal együtt. Ezekután elővettem a mobilom és Kathrinet tárcsáztam.
- Szia kedvesem - köszönt bele kedvesen. Hangján hallotam, hogy mosolyog.
- Szia - köszöntem neki - Kathrine néhány napra odamehetnék hozzád? Margaret elutazott, Simonnak is sok dolga van, nem igazán szeretnék egyedül lenni abba a hatalmas házba. - motyogtam.
- Persze. Gyere csak. Mikor jössz?
- Hát... úgy 2-3 óra múlva? - kérdeztem bizonytalanul.
- Rendben. Várlak, kincsem. De, hogy fogsz eljutni vidékre? Simon elhoz? - kérdezte.
- Majd taxival. - bólintottam, és örvendeztem, hogy Margarettől kapok zsebpénzt, amit rendszerint a telefonom tokjába tartok. - Simon eléggé elfoglalt - mondtam, és igazság szerint nem is hazudtam. Simon tényleg elfoglalt. Általában.
- Rendben - motyogta Kathrine - Akkor várlak, kicsim - búcsúzott el, majd letette a telefont.
Imádom Kathrinet. Olyan jó, hogy mindig mellettem áll. Bármikor számíthatok rá.
Tudtam, hogy nem hazudhattok neki. Tudom, hogy nem pár napra megyek hozzá. Mellette leszek talán életem végéig, mivel Simon nem akar látni, Harryékre meg nem szívesen támaszkodom. Vagyis, hát, így is annyi mindenbe segítettek, nem akarom őket jobban terhelni a gondjaimmal.
A házukat túrtam fel porszivó vagy seprű után. Végül csak egy kisebb, szétcincált seprűt találtam, úgyhogy dúdolászva és táncolva sepregettem.
- Tütütürütü - dúdolgattam, mikor Harry hangját hallottam meg.
- Hát te mit csinálsz? - nézett rám kérdőn.
- Hát... én... csak - túrtam idegesen a hajamba - szóval én csak sepregetek. - hebegtem.
- Minek? - nézett furán.
- Hogy megháláljam, hogy itt aludhattam és, hogy kifizetéttek az óvadékot - mutogattam összevissza minek hatására kiesett a kezemből a seprű. Gyorsan leguggoltam érte, és felvettem. A másik kezemmel a fülem mögé tűrtem a hajam.
Harry nevetve jött közelebb, majd félkézzel átölelt.
- Nincs miért hálálkodnod, Ro. Szeretünk, ez természetes. - mosolygott rám - Ha valaki segít, azt nem kell kifizetned - emelte fel a fejem az állámnál fogva. Halványan elmosolyodtam. - Na, tedd le a seprűt, nem vagy te boszorkány - dobta el a seprűt mosolyogva - és öltözz fel!
- De hát fel vagyok - néztem rá értetlenül.
- Mármint amiben kitudsz jönni az utcára. Csak mert van egy olyan sejtésem, hogy nem akarsz a boxeremben és a pólómban kávézni - nevette el magát, én pedig éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. Aprót bólintottam és a vendégszoba fürdőjébe mentem. Tegnap este még kimostam a börtönbűzös ruháim, ami mostanra meg is száradtak, szerencsére.
Gyorsan belebújtam, majd mosolyogva jöttem le Harryhez. Aki a cipőjét húzta. Én is felhúztam a flipflopom. Harry mosolyogva nézett rám.
- Mehetünk?
- Persze - bólintottam. Harry kitárta előttem a bejárati ajtót. Lerohantam a lépcsőn, Harry szorosan utánam sétált le. Kinyitotta a garázst.
- Mégis itt van a kocsid? - ráncoltam a szemöldököm.
- Este, mikor felébredtem, mert nem bírtam aludni, elmentem érte. - vonta meg a vállát, és kinyitotta a kocsit. Értetlenül bámultam rá.
- De minek?
- Hogy most elmehessünk Starbucksba - mosolygott, majd kinyitotta az ajtót - Beszállsz?
- Jaa, persze - motyogtam alig hallhatóan. Beszálltam az anyósülésre, és szigorúan előre bámultam.
- Az őv - sóhajtotta, majd átnyúlt a vállamon és bekötött.
- Kösz - motyogtam úgy, hogy ne hallja. Fogalmam nem volt arról, hogy most mit mondjak - Pontosan miért is megyünk a Sta... - gondolkoztam. Nem jut eszembe a neve. Stubracks? Stabrucks? Starbugs? Áá, nem tudom - Fingom nincs mi a neve - ráztam a fejem - Szóval miért megyünk oda ahova megyünk? - Harry nevetett.
- Kávézni - mosolygott.
- De miért megyünk kávézni? - kötekedtem tovább.
- Mert szomjas vagyok.
- Az addig oké, de van otthon is kávé.
- Lehet, de akarok veled négyszemközt beszélni - sóhajtott. Na, most kibújt a szög a zsákból.
- Miről? - ráncoltam a homlokom. Harry sóhajtva - egy pillanatra - felemelte fejét és a plafont kémlelte.
- Miért törted be azokat  az ablakokat? - kérdezte meg végül egyenesen.
- Dühös voltam. Kiderűlt, hogy a bíró a családtagom, aki a barátaimat hatalmas pénzbírsággal fenyegeti, de ők meg nem tudják kifizetni. Tisztára begurultam, és megmondtam nekik, hogy betöröm az ablakait cserébe. Mellesleg anyámra ia haragudtam amiért elhagyott, ezért emiatt IS - emeltem ki az is-t.
- Most legalább tudom, hogy téged jobb nem felhúzni - nevetett. Jól esett, hogy ilyen könnyen kezelte. Enyhén szólva féltem, hogy durván fog reagálni.
- Harry, szinte farkasok neveltek - néztem rá komolyan aztán elnevettem magam.
- Amúgy milyenek ezek a "barátok"? - engedte el a kormányt arra a fél másodpercre amíg macskakaparásokat rajzolt a levegőbe.
- Alexékre gondolsz?
- Ó, hogy fiú barátok? - kérdezte gúnyosan vigyorogva. Most miért ilyen? Na, jó,  Harryn egyszerűen nem lehet kiigazodni.
- Igen. Alex, Tom és Rich.
- Három? Azt hittem többen lesznek - vonta meg a vállát - És ez az Alex - fintorogva mondta ki a nevét - ő ki? Milyen? Hány éves? - szegezte nekem a kérdéseket.
- Alex... Szóval ők tanítottak meg focizni, így a ki kérdésre talán úgy válaszolnék, hogy a focitanárom - nevettem el magam - Amúgy 2 évvel idősebbek nálam. Amint találnak valami lakásra pénzt, elhúzzák a csíkot az Árvaházból. Vagyis valami ilyesmit terveznek, azt hiszem. - meséltem neki mosolyogva. - A milyen kérdésedre meg nem tudom, hogy válaszoljak. Fekete, göndör hajú. Vékony. Ennyi. Ha a kinézetére céloztál - vontam meg a vállam.
- Ellopta a hajam! - kiáltott fel a hajához kapva.
- Hát te hülye vagy - ráztam meg a fejem nevetve. A következő pillanatban Harry leparkolt az egyik parkolóhelyre. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a Starbucksba.

13. Chapter ~ Szabadság!

Sziasztok! Nagy nehézségek után itt virulok a következő résszel. Remélem tetszeni fog! Várom a visszajelzéseket! :D A rendőrök a karomra nyomták a bilincset. Érdes és durva kezük volt. Fájt ahogy próbálták rám rakni. A hátam mögül Harry kiabálását hallottam meg, amire felkaptam a fejem.
- Ne! - kiabálta. Nem értettem, hogy pontosan mi folyik, minden olyan gyors volt. De aztán a bíró mindent világossá tett.
- Ki lett fizetve az óvadék. Elengedjük Cowell kisasszonyt. – motyogta a bíró a rendőröknek miközben felénk sétáltak. Pár lépés után megálltak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Belül tomboltam SZABAD VAGYOK!
- Hallották. Vegyék le rólam a bilincset. - mondtam gúnyosan, és a rendőrök orra alá nyomtam a bilincset. Levették rólam, én pedig Harry nyakába ugrottam, megöleltem majd a fiúkat is.
- Fogalmam nincs kifizette ki, de borzalmasan köszönöm neki - vigyorogtam. - Nagy ölelés! - kiabáltam mire mind az öten egymásnak estünk.

***

- Van egy kis probléma. - toltam előre a seggem a hátsó ülésről, hogy hallják mit mondok az üvöltő zene mellett. A rádiót bömböltették. - Mesélj - nézett rám Liam az anyósülésről. - Nincs otthonom. - mondtam teljesen higgadtan. Harry rám nézett. - Ezt, hogy érted? - húzta fel fél szemöldökét. - HARRY ELŐRENÉZ! - kiabálta Liam, és a kormányért kapott. Erőteljesen balra húzta. Niallnek dőltem, Zayn pedig nekem. Harry hirtelen előre fordult és a kormányért nyúlt. - Az utat nézd, barom! - kiabált Zayn. Harry erősen markolta a kormányt. - Már a másik sávon voltunk - rázta a fejét Liam. Én pedig mély levegőket vettem. Egy csomó dolog történt egyszerre. Fel se fogtam mi történik. - Oké. - sóhajtott Harry - Szóval mi az, hogy nincs otthonod? - kérdezte, de szigorúan előre nézett. - Simon azt mondta nem akar többé látni, vagyis kidobott. Így is sokat tetettek értem, de kellene egy szállás. Vagyis jó lenne, ha tudnátok adni valami fekhelyet, amíg ki nem találok valamit. - Jaj, csajszi, ez természetes - lökte meg a vállam, mosolyogva Niall. - Alhatsz a közös lakásunkon. - Vagy akár nálam is. - szólalt meg hirtelen Liam - Jó nekem az a lakás - mosolyodtam el kedvességén - De aranyos tőled - vigyorogtam - Akkor most oda vigyünk? - mosolygott Harry - Aha, légyszi - vontam meg a vállam. Harry gyorsított. - Ne maradjuk ott veled? - mosolygott rám Niall. - Nem hiányzik, hogy valami hülyeséget csinálj. - Nincs szükségem bébiszittere, de jó lenne ha maradnátok. - mosolyogtam rájuk. - Akkor csak Niall meg Harry marad, mert én megyek Daniellehez, Zayn meg gondolom Perriehez. - Így van - bólintott vigyorogva Zayn. - Ki az a Danielle? Milyen Perrie? - lemaradtam. Kik lehetnek ezek lányok? Mért nem tudok róluk? - Dani, Liam barátnője, Perrie pedig Zayn-é - motyogta Harry. - Értem - bólintottam. Csend következett. Csak a bömbölő rádiót és a motorzúgását lehetett hallani - Majd találkozhatok velük? - néztem Liamra és Zaynre félve. Megakartam ismerni a lányokat. Hátha szimpatizálok velük és lehetnek lánybarátnőim. Jó lenne ha a sors megajándékozna egy kis boldogsággal is... Gondolatmenetem - vagy nevezzük inkább "alkudásom az életemmel"-nek - Liam szakította meg. - Oké. Majd megkérdem Danit. - vigyorodott el. - Akár most is jöhetnél, csak más terveink vannak - dőlt hátra az ülésen vigyorogva. - Ez az a dolog amire nem voltunk kiváncsiak - ráztam a fejem - Néha olyan undorítóak tudtok lenni - fintorogtam és hátradőltem. Harry hirtelen lefékezett - aminek hatására előre estem - és leállt a közöslakásuk elé. - Mi hárman kiszállunk, Zayn elviszed Liamet, aztán hempereghettek Perrievel - mondta unottan és kiszállt az autóból. - Komolyan mondom egyre undorítóbbak lesztek. - szálltam ki a hátsó ülésről, Zayn után. Zayn beült előre. Niall is kiszállt, aztán eltüntek a látóterünkből. Harry a nyakamba karolt. - Miben akarsz aludni? - mosolygott rám, míg Niall az ajtót nyitotta. Miután megbírkozott a zárral bementünk. - A pólómban. - mutattam a ruhámra. - Ne ugorjak el a cuccaidért? - Mivel, Harry? - kérdeztem kicsit gúnyosan. - Hát Zayn kocsijával... amivel most ment el - esett le neki a szitu. Az arcán nevetnem kellett. - Na - csapta össze a tenyerét a pult előtt állva - csináljunk valami vacsorát - vigyorgott majd elővette a mobilját - Haló. Kínait szeretnék rendelni. Fél óra? Szedjék össze magukat és tolják ide a hátsófelüket a kajámmal legkésőbb 20 perc alatt. Érthető voltam? - felnevettem Niall arca és beszéde láttán - Köszönöm - lágyult meg az arca majd kinyomta a telefont - Vacsora 20 perc múlva - vigyorgott elégedetten. Lepacsiztunk. - Addig letusolok. Borzalamas a börtönbűz. - ráztam a fejem a lépcsőn felfelé haladva. Útközben kigomboltam a nadrágom. Amint a vendégszobának a fürdőjébe értem ledobtam magamról. Keresztbe téve kezem, megfogtam a pólóm alját és felfelé húztam. Könnyűszerrel a nadrágomra dobtam a földre. Megszabadultam a fehérneműimtől is. Halkan dudolászva álltam be a tusolófülke alá. A melegvíz simogatóan érintette megfeszült bőröm. A meleg víz ellazított. Kissé még mindig ideges voltam a börtön miatt. Félig lecsuktak... Sőt 4 órát töltöttem fogságon. Nem lehet több húzásom. Próbáltam elterelni a figyelmem a nap borzasztó emlékéről. Ebben sokat segitett a forró víz éríntése. A hajamat kezdtem mosni. Abból is áradtak a nem épp kellemes szagok. Egy problémám volt. Nem találtam sampont. Magamra tekertem a törölközőm és kiléptem. - Áá, ez hideg - ugráltam a csempén. Az ajtóból kiabáltam a srácoknak. - Fiúk! Hol találok sampont? - A szobám fürdőjében van - kiabált Niall. Gyorsan átsuhantam a folyosó másik oldalára, beléptem Niall szobájába. Elképesztő tisztaság volt, ahhoz képest, hogy fiú. Csak néhány porszem, egy kis szemét, és beágyazatlan ágy. Amúgy maximális tisztaság. A fürdőszobájába léptem. Épp ugyanolyan tiszta volt. Hamar megtaláltam samponját, majd visszaszáguldottam a vendégszoba fürdőjébe és megmostam a hajam. Miután végeztem magamra tekertem a törölközöm, és a mosdókagylóhoz álltam a tükör elé. Az arcomat nézegettem, mikor a tükörben a mögöttem lévő széken egy fekete boxert és pólót fedeztem fel. Megfordultam és a pólóhoz sétáltam. - Srácok, nekem hoztátok ide a pólót? - kiabáltam. - Igen - válaszolta Harry. Gyorsan magamra kaptam. - Köszönöm - kiabáltam vissza. A fehérneműim és a ruháim a mosdókagylóba dobtam, és neki álltam mosni. Mosás közben meghallottam, hogy csöngetnek. Ebből azt vontam le, hogy megjött a kaja, szóval a ruháim tovább áztattam a mosdókagylóban s lerohantam a lépcsőn. - Kaja van? - vigyorogtam. - Aha - bólintott unottan Harry miközben a telefonját birizgálta - Niall már kiment érte - nézett fel rám egy pillanatra aztán tekintete újra a telefonja képernyőjére csúszott. Levágtam magam mellé, és közelebb hajoltam annyira, hogy lássam mit csinál. Valami autóversenyzős játékkal játszott. Elvigyorodtam. Harry mély levegőket vett, és a játékra figyelt. - - Megjött a kaja - kurjantott Niall, miközben behozta a kínai kaját és a pultra tette. Majd elvett három darabot és mellém ült. Az egyiket a kezembe nyomta. - Harry, leteszed a mobilt még ma? - nézett rá Niall kissé mérgesen. - Aha - mosolygott és elvette Niall kezéből a részét. *** - ENNYI VAGY! - kiabáltam Niallre, mikor elvertem Fifában. Jó, mondjuk az első kettőt ő nyerte, de ez a szememben számomra nagy dolog. Büszke voltam magamra. - Visszavágót kérek! - kiabált vissza, és újra indította a játékot. Mire negyedszerre kezdtük újra Harry hangos, mélyről jövö horkolását hallotuk meg. Szerintem egy oroszlánéhoz hasonlított, Niall viszont egyfolytában azt vágta rá, hogy "Nem inkább tigrises". Így aztán itt leálltunk. Harryre teritettem egy takarót. - Jó éjt, Hercegnő - csókolta meg a homlokom Niall, majd felment. Összeszedtem az elhajigált dobozokat, kikapcsoltam a zúgó TV-t majd én is az ágyba vetettem magam.