20. Chapter ~ Meghívás

Sziasztok! Éééééés itt az utolsó rész. :( Ezután már csak egy epilógus lesz, és THE END. A 10.000 megtekintés nem igazán akar összejönni, pedig nagyon vártam rá. De nem lehetek elégedetlen. Van egy csomó feliratkozóm és nagyon sokan olvastátok a részeket. Szóval köszönöm. Nagyon köszönöm. Ja, és külön köszönöm Westyke-nek és Justagirl-nek a komiját az előző részhez. Kicsit  bántott, hogy olyan keveset komiztatok, mert érdekel a véleményetek... :)

u.i.: Minden bloggernek nagyon fontos. !!! KATT IDE !!!

Nekem fontos lenne: A blogra

!!!! ITT !!!!

tudtok újra feliratkozni.

With Tina

Pár óra múlva Christina-val - az unokatesómmal - beszélgettem a nappaliba. Nagyon megkedveltem. Annyira aranyos.

- Szóval balettozol - raktároztam el.

- Aha - bólintott - Lassan már 7 éve - mosolygott.

- Wáó. - néztem rá elismerően.

- Figyi, én szó szerint utálom ezt a nappalit. Nem akarunk elmenni valahova?

- De - keltem fel - Viszont nekem haza kell érnem 7-re.

- Oké. Akkor gyere. - indultunk meg kifele - Pamela, elraboltam Ro-t! Már nem jön vissza!

- Várjatok - kiabált vissza, és pár perc múlva fent termett egy félig megevett almával a kezében - Csak el akartam köszönni - ölelt meg mosolyogva - Szeretlek

- Én is - öleltem vissza

- És vigyázz magadra! Ha azok a srácok...

- Anya! - sóhajtottam - Ők aranyosak, és megbízhatók. Nem lesz semmi - ráztam a fejem

- De ha mégis, akkor Simon... - motyogta, mire felnevettem.

- Nem lesz semmi bajság - mosolyogtam - Na, szia.

- Szia Pam - intett Tina is.

- Sziasztok.

Mikor kiléptünk a kapun, ez által kikerültünk anya hallástávolságából, Tina rám mászott.

- Milyen fiúk? Helyesek? - támadott le azonnal.

- Két szó: One Direction - mutattam fel a mutató és a középső ujjam

- Mi?! Mi van velük? - értetlenkedett.

- Ne legyél már ennyire hülye. A One Direction fiúk a fiúk - vontam meg a vállam.

- úristen - nyögte ki nehezen, miközben leült a járda közepére.

- Tina, te mégis mi a szart csinálsz? Kelj már fel! - próbáltam felhúzni.

Á, csak kicsit nézhetünk ki hülyén. Az emberek elég furán bámultak ránk. - Tina! Kelj már fel! - ezúttal sikerült felhúznom.

- Te a One Direction-nel mész bulizni? - sétált tovább, de furán, meglepetten bámult előre. Csak is előre.

- Igen. De...de jól vagy? - aggodalmaskodtam.

- Muszáj bemutatnod nekik. Hallod? Kötelező!

- Oké - nevetek - Esetleg jössz velünk? - hívtam meg. A srácok biztosan kedvelni fogják. Rendes és aranyos lány.

- Komolyan? Mehetek? - vigyorgott boldogan.

- Persze. Mért ne? - mosolyogtam

- Akkor muszáj elmennünk ruhát venni - jelentette ki. Aztán csak azt vettem észre, hogy egy Zara ruhát nézegettek magamon.

- Ehhez mit szólsz? - jöttem ki a fülkéből és Tinára mosolyogtam. Tetszett ez a ruha.

- Túl hosszú - legyint. Kérdőn néztem rá.

- Tina, ha ennél rövidebb lenne, kinn lenne az egész combom.

- Ro, babám, látod te a lábaidat? Ezeket mutogatni kell, virágszálam. Mondjuk... - nézelődött - ezzel - vett elő egy sötétkék mini ruhát. Szép volt, és jól is állt. Bár idegesített, hogy olyan rövid, de végül megvettük.

Aztán Tinának kerestünk valamit. Felhúzott 60 ruhát mire megtaláltuk azt, amit kell. 2 részes fekete mini ruha egy hatalmas masnival az elején. Tökéletesen festett benne.

Liamék kicsit késve 8 óra 16 perckor a garázs elé gurultak, és dudáltak egyet, jelezve "siessünk, mert lemaradunk a buli elejéről, vagyis mindenről".

Ezért sietve rontottunk ki a házból a ruhánkba, vigyorogva, Danielle ajándékával a kezünkbe, amit még délután vettünk. Tina egy pillanatra lefagyott.

- Bírni fognak - vigyorogtam rá és behúztam a kocsiba.

- Mehetünk - ugrottam a kocsiba, mire Louis - a sofőr - padlógázzal elhajtott a helyszín felé, aztán pirosat kaptunk. De a mi drága Louisunk úgy döntött "jobb a szavályokat megszegve közlekedni" így nemes egyszerűséggel áthajtott rajta.

- Szóval Tina... - kapaszkodott Niall erősen az ülésbe - Szép név - dicsérte meg, de az idilli pillanatot elrontotta azzal, hogy odakiabált Louisnak - Vezess már rendesen!

- Köszönöm - pirult el.

A kocsiban a srácok valamennyire megismerték Tinát, egy csomót kérdezgettek róla, és szerintem meg is kedvelték.

A buliban Liam azonnal Daniellehez húzott minket, hogy bemutasson neki. Én azonnal megkedveltem őt is, és Eleanort is, aki pedig Louis barátnője.

- Boldog szülinapot! - adtam oda vigyorogva Danielle-nek az ajándékát. Egy zenedobozt és egy bögrét adtam neki. A bögrén az "I <3 OND DIRECTION" állt. Nem ismertem Dani-t eddig, de azért nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki - Remélem tetszeni fog.

- Biztosan - vette át és megölelt - A srácok sokat meséltek ám rólad. Úgyhogy örülök, hogy személyesen is megismerhetlek - mosolygott.

- Én is - mosolyodtam el. Időközben Tina eltűnt mellőlem, Eleanorral beszélgetett.

Danielle-lel ezután egy csomót beszélgettünk. Mesélt arról, hogy mennyire szerette táncolni, hogy a közel jövőbe is lesz egy fellépése és, hogy örülne, ha elmennék. Elmesélte, hogy az x-faktorban találkozott Liammel, és, hogy azonnal megkedvelte. Elmondta, hogy idősebb Liamnél, amin tényleg meglepődtem.

- Nem tudtam, hogy ez a 23. születésnapod! - néztem rá meglepődve.

- Pedig az - mosolygott

- Sokkal fiatalabbnak tűnsz. Azt hittem egy idős vagy velem - néztem rá még mindig meglepődve. Aztán rám került a sor és én kezdtem el mesélni. Elmondtam, hogy Árvaházban nőttem fel. Elmeséltem, hogy hogyan talált rám Margaret, hogy mennyire izgultam mikor először találkoztam Simonnal. Hogy milyen aranyosak voltak velem Liamék. Hogy mindig mellettem álltak.

Beszélgetés közben sokat ittunk. Én először csak kólát, aztán Dani bíztatására ittam egy kis vodkát, meg koktélokat.

Harry jött oda hozzám.

- Nem akarsz táncolni? - vigyorgott le rám felhúzott szemöldökkel. A szívem azt hiszem kihagyott egy ütést, és a torkomban dobogott, a hasamban lepkék jelentek meg és azt hittem most hányok rá Harryre.

- Oké. Menjünk - ugrottam fel. Én magam is meglepődtem milyen könnyen feltudtam pattanni, ahhoz képest ahogy éreztem magam. Küldtem az agyamnak a jeleket, hogy nyugodjon le a testem, és ne izguljak már Harryn.

De amint elkezdtem táncolni, teljesen kikapcsoltam. Csak a zenére koncentráltam, és néha Harryre is rápillantottam, hogy vele egy ritmusban táncoljak. A zene nem tartott sokáig. Valószínűleg a végére érhetünk oda. Ellie Goulding - Your Song c. száma indult el. Imádom ezt a számot.

Harry kissé ügyetlenül magához húzott, a derekamra rakta a kezét, és idegesen, de mégis mosolyogva nézett a szemeimbe. A gyomromba a lepkék egyre gyorsabban kezdtek repdesni, a szívem dobogása hangosabbá és gyorsabbá vált. Rettegtem tőle, hogy meghallja a szívem dobogását, vagy legalább megérzi. Nem akartam, hogy tudja milyen hatással van rám.

- Harry... én nem tudok lassúzni - ráztam meg a fejem. Tényleg, nem tudtam. Emellett azt se akartam, hogy hallja a szívem dobogását.
- Csak hagyd, hogy vezesselek - húzott közelebb magához. Nem akartam megbántani, és igazából ínyemre is volt a közelsége, úgyhogy a nyaka köré fontam a karom, mire elmosolyodott.
- Mi az? - néztem rá, és már én is mosolyogtam.
- Gyönyörűek a szemeid. - éreztem, hogy elpirulok. Azt hiszem, ennek nem lesz jó vége. De nem érdekel. Hisz csak táncolunk. És a tánc az jó.
- Köszönöm - motyogom szégyenlősen.
- Tudod, azon gondoltam... - kezdte, de közben végig táncoltunk -, hogy nincs-e kedved eljönni velem a holnapi díjátadóra? Velem.